Avagy: Miért nem elegendő egy tévé-szpot

Egy televíziós szpotban bemutathatsz érzelmeket, ezzel felkeltheted az emberek érdeklődését a terméked iránt. Ám a harminc másodperc – még ha folyamatosan ismételgeted is – csak ritkán elegendő. Nem tudod kiváltani vele az akciók iránti éhséget.

Ne csak azt magyarázd el az embereknek, hogy miért vegyenek meg valamit, de azt is, hogy hogyan tegyék ezt. Az ilyen magyarázatokra pedig a web a legjobb megoldás: "landing page" vagy microsite formájában.
 

Avagy: Hogyan legyél nagyon idegesítő a Facebook-on?

1. Mindenképp értesítsd folyamatosan minden ismerősödet, hogy végre a 13. sertéslovag szintre ápgrédelted a disznóidat!

2. "Mindenképp el kell jönnöd a macskám szülinapjára, még ha csak egyszer találkoztunk is néhány percre, évekkel ezelőtt, és sok mérföldre laksz tőlem! MUSZÁJ ott lenned!!"

3. Ha vki fizet neked érte, ne a barátaiddal lájkoltasd a meló-cuccaidat!

Tudjátok, hogy a kríziskommunikáció során mi a kommunikátor első és legfontosabb feladata?  Meggyőződni arról, hogy a krízis megoldása már úton van. Ha például tűz üt ki, érdemes először az oltásról gondoskodni, csak aztán értesíteni a szomszédokat, hogy honnan érkezik a füst és miért. Hovatovább, a helytelen kríziskommunikáció magának a krízisnek a megoldását is ellehetetlenítheti.

Nos, lehet, hogy az új kategóriát teremtő klímaváltozás-művészek a jószándék köveivel kirakott rögös utat járják, és nagyon szép az, amit létrehoznak. 

De azt is el tudom képzelni, hogy eljutunk arra a globális felvilágosultság-szintre, amikor már nem egymás hatásos rádöbbentése, hanem a "fölösleges" üzemanyag-használat és gyártási folyamatok kiiktatása, és az emberi erőforrás jövőbe való befektetése vezet a szükséges eredményre.

Biztos még nem léptük át ezt a határt..

(És a banális önellentmodás - harc a békéért - megint más kérdés.)

Avagy: A "minőség" a kommunikációban semmit sem ér.

Menj be bármelyik céghez, és kérdezz rá, miben más az ő cégük a konkurenciánál. Általában az alábbi válaszokat kapjuk: „Figyelünk a minőségre”, „Jó minőségű szolgáltatásaink vannak”, stb.

Sajnos ez a két céges előny az ügyfelekkel való kommunikációban semmit sem ér. A termék minősége, a jó szolgáltatás, a biztonság - és újabban a termék ökológiai szempontjai is - azon jellemzőkhöz tartoznak, melyek hiányában nincs mit keresnie a piacon az adott cégnek. De ez még közel sem elég a konkurenciaharcban aratott győzelemhez, ez pusztán az adott piacra való belépés alapfeltétele, belépési korlát.

Ahol valójában versenyhelyzet van, az nem más, mint e jellemzőknek egy magasabb szintje, egy vízió, amely teljes mértékben meghatározza a termékedet.

 

A tavalyi évben meghirdetett verseny célja, hogy egy kizárólag online megmérettetés keretében megtaláljuk 2010 legjobb magyar webes szövegíróját. A versenyzők minden fordulóban új, a Vodafone által megadott kampánynak írtak reklámszövegeket, melyeket az Etarget rendszerén keresztül versenyeztettünk egymással. A legmagasabb átkattintási aránnyal rendelkező reklámszöveg került a következő fordulóba - az értékelést az internetezőkre bíztuk.

Provokatív, szleng, call-to-action - ha nem is csodafegyverek, de esélyes hogy jobban teljesítsen egy reklámszöveg, ha tartalmaz hasonló elemeket. Kérdés megfogalmazása, az ár feltüntetése, a "sexy" utalás, a számok, vagy a humor szintén lehetnek népszerű (sikeres) eszközök, de az átfolyó szöveg szinte biztos, hogy nem hoz eredményt. Ezek Sziebig Péter, a Klikkmánia ügyvezetőjének, a verseny zsűrielnőkének megfigyelései a nyolcvan pályázat értékelése alapján, ahogy a tegnapi Copywriter 2010 díjkiosztón összefoglalta.

Négyen jutottak döntőbe, hárman kaptak díjat a Copywriter 2010 című versenyen, amit a Vodafone támogatásával, a Kreatív Csoport és az Etarget közösen szervezett.

1. 2011. január 15-én szombaton a budapesti West-Balkán nevű szórakozóhelyen három fiatal lányt taposott halálra a tömeg, miután a zsúfoltságben pánik tört ki.

2. 2011. január 25.-én kedden kormányellenes tüntetések kezdődtek Egyiptomban, a több mint egy hete tartó zavargásokban eddig körülbelül 300-an vesztették életüket.

3. 2011. január 29. szombat este 18 óra 41 perckor 4,7-es magnitúdójú földrengés rázta meg hazánkat, mely az elmúlt 25 év legerősebb rengése volt. Személyi sérülés nem történt.

Avagy: Új design-t tervezel? Ne bízz abban, hogy az emberek olvasni fognak!

Képzeld el, hogy például egy présgépet tervezel egy gyárba. Ennek a gépnek éles kései vannak. Fennáll a veszélye annak, hogy bekapcsolásnál a figyelmetlen munkás levághatja vele az ujjait.

Természetesen szeretnéd elkerülni ezt a forgatókönyvet - de hogyan.

A.    A gépre erősítesz egy jól olvasható táblát: „Vigyázz az ujjaidra bekapcsolásnál!”

B.    Egy ijesztő és kellően véres videót készítesz, melyben figyelmezteted a veszélyekre a munkásokat. Ezt évente kétszer levetíted a gyárban a munkásoknak.

C.    Kellő távolságra helyezed a bekapcsoló gombot az éles késektől. Vagy ami még jobb: bekapcsoláshoz két gombot helyezed el úgy, hogy kellő távolságban legyenek ahhoz, hogy a munkás csak két kézzel tudja beindítani a gépet. Ilyenkor szinte garantálva lesz, hogy a bekapcsolásnál mindkét keze a gombokon lesz, tehát azok még véletlenül sem lehetnek a kések közelében.

Leggyakrabban az A verziót alkalmazzuk. Viszont a legjobban a C működik.
(A példa a The Switch című könyvből való.)

Avagy: létezik még privát és publikus?

"Nagy hírünk van, babát várunk!" - a bejelentés hordereje semmit nem változik attól, hogy a menők ma már egyszerűen a Facebook-ra tesznek fel egy gyönyörűen kivitelezett terhes-felvételt a hamvasan boldog kismamáról. Hatalmasabb komment-áradatot csak a "Megszületett!" válthat ki.

Ennél még újhullámosabb - bár számomra ez már ütötte a biztosítékot - egyszerűen az első ultrahang-felvételt posztolni: hadd találgassák az ismerősök a magzat nemét, mókázzanak az amorf folton, "kire ütött ez a gyerek". Más kérdés, hogy néhány éve még egy már megszületett baba képével kapcsolatban is felmerültek kétségek, vajon ha megkérdeznénk, ő szeretne-e meztelen popsival nyilvánosság elé lépni. Hát, persze, miért ne.

Avagy: Mire jó a piackutatás

Ha nem tudod, kik az ügyfeleid, még mindig képes lehetsz arra, hogy értékesítsd az árud. Az egyszerű eladásnál nincs szükség piackutatásra, ehhez elegendő egy ügyes üzletember.

De ha nem ismered az ügyfeleidet, akkor nem fogod őket érteni.

Ha nem érted őket, akkor az azt jelenti, hogy nem tudsz nekik segíteni.

Ha nem tudsz nekik segíteni, akkor az azt jelenti, hogy tisztességes módon nem tudsz számukra eladni, hosszú távon.

„You can sell, but you can never help”– írta egy okos könyv.

Avagy: egy körülbelül száz önkéntest és sokszázezer szimpatizánst mozgató történet

Pontosan egy hónappal ezelőtt, 2010. december 21-én hozták létre az Egymillióan a magyar sajtószabadságért Facebook-csoportot. 31 nap alatt eddig 74.220 ember csatlakozott hozzá, 1.431 fotót töltötek föl rá, 4.379 linket osztottak meg rajta, és a második tüntetés szerveződik segítségével, miután az első megmozduláson a várakozásokat jóval felülmúló számú, tízezres tömeg jelent meg.

Ez egyrészt azért érdekes, mert a számok jóval meghaladják az átlagos, ezen a szuper infógrafikán áttekinthető döbbenetes Facebook-számokat, másrészt azért, mert ez egy olyan mozgatlom, ahol nem osztogatnak semmit, egész egyszerűen az elkötelezett, civil (tiltakozó-)erő mozgatja.

Már csak azon gondolkozom el ilyenkor (miközben minden elismerésem és támogatásom a kezdeményezésé), hogy milyen lenne, ha egy ilyen elsöprő erejű tömeg egyszer nem valami (esetünkben egy elfogadhatatlan médiatörvény) ellen, hanem valami mellett állni ki?

Reméljük, hogy az elsöprő erő médiatörvényt elsöprő erejűvé válik.

(További részletek a Mancs cikkében a mozgalom és a csoport létrejöttéről, és arról, hogy hogyan talált támogatásra a Facebook adminisztrátorainál a kezdeményezés, amikor az eredetileg létrehozott oldalt csoporttá kellett átminősíttetni.)

Avagy: Néha minden projekt úgy fest, mint ami bukásra áll

Általában egy projekt mindössze kétszer néz ki jól.

• A legelején, amikor ünnepélyesen beindítod.
• És a végén, amikor büszkén átadod.

Mindig, amikor egy folyamat kellős közepén vagy, és akadályokba ütközöl, úgy néz ki a projekt, mint ami bukásra van ítélve. És ez rendben is van. A The Switch című kedvenc könyvem ezt írja:

„A gyógyszerészeti csapatok, amelyek valami újat szerettek volna bemutatni, például egy új technológiát, mindig csődöt mondtak a végén. Senki sem irigykedik első körben. Ha erre törekszel, bukásra vagy ítélve. Összpontosíts inkább arra, hogy folyamatosan tanulj és tökéletesítsd magad. A tökéletes eredmények csak akkor jönnek, ha elszánt vagy arra, hogy menet közben is tanulj.”

Valamiért kedveljük a listákat. Ha emészthető méretűek. Ez a lista azonban irgalmatlan hosszú, talán önálló kézikönyvként is megállná a helyét (kis szósszal, körettel).

125 (!) tipp arra vonatkozóan, hogy hogyan építsünk fel egy ellenállhatatlan márkát kicsit soknak tűnik tehát, de megéri átrágni magunkat rajta, mert minden a brandingnél kezdődik, és véleményem szerint oda is tér vissza.

Íme egy kis segítség, kiemeltem a kedvenceimet az öt szekcióra osztott 125 tanácsból:

Képzeld el a piacot úgy, mint egy golyókkal teli poharat. Az az érzésed, hogy a golyók között nincs számodra hely. Hogy már nem férsz el köztük, mert a pohár pokolian tele van.
Ezt követően azonban valahogy mégis beleveted magad a golyók közé, és azok gond nélkül helyet adnak. Nem, a piacon nem volt semmilyen lyuk, de azzal, hogy beleugrottál, azonnal saját teret teremtettél.

Ugyenez persze fordítva is érvényes. Ha kiesel a pohárból, a golyók megrázzák magukat, és néhány másodperc múlva már senki sem fog rád emlékezni.

(Ez a szép metafora Xenie Viladas prezentációja során hangzott el, a „Design-managment –profit” elnevezésű rendezvényen, melyet a szlovák Design Központ szervezett.)
 

1. Megtanulom végre rendesen megszervezni a munkámat, hogy hatékonyabb legyek, és soha többet ne álljon sorba 113 olvasatlan üzenet!

2. Sokkal jobban odafigyelek a mérésre, mert 2011 a közösségi médiában az analitika éve lesz, szerintük.

3. Idén naprakészebb leszek a webes szolgáltatások terén, mert ma már mindenre van (jobb) megoldás!

3. Mostantól nem dőlök be a lufiknak, buzz-oknak, például a helyfüggő szolgáltatások tömegesedésére itthon még nem számítok.

5. Mivel a PR-ben a közösségi megosztás éve következik, én is elkezdek végre az internetről mint emberek, nem mint weboldalak hálózatáról gondolkozni.

Ismerős elhatározások? BUÉK, nemcsak marketingeseknek!:)
 

Ezzel a végtelenül szellemes videóval kíván a Reklámtorta stáb rengeteg beiglit, ajándékot és pihenést minden kedves olvasójának!:)

Gondoltad volna, hogy az első tévéhirdetést 1941-re, az e-commerce "feltalálását" 1970-re datálják? Meglep, hogy az első egyetemi kurzust termékmarketing témában már 1905-ben megtartották? Tudtad, hogy a Flickr és a Photobucket kategóriateremtő ősének a SmugMug-ot tekintik? És ránézésre neked is exponenciálisnak tűnik a fejlődés?

Érdekes nézegetni a marketing történelmének egy-egy fontosabb pillanatát jelző ábrát, és találgatni, mit hoz a jövő...

(via Király Andris)

Avagy: az azonos szegmens nem jelent azonos okot a vásárlásra

„Ha a marketingelemzéseknél kellően pontosak kezdünk lenni, rájövünk arra, hogy sok szegmenssel kapcsolatos kritériumunk logikusan megmagyarázható ugyan (kifelé sok ember hasonlóan látja), de a belső valóság, belső értékrendből fakadó élmények (motiváció és jutalom) jelentősen eltérhetnek ettől.

2010 egyértelműen és toronymagasan a Facebook éve - ez már tény, még akkor is, ha esetleg már 2009 is a Facebook éve volt, sőt, lehet hogy még 2011 is az lesz...:)

Rengeteg összesítést, összegzést, előrejelzést olvashatunk decemberben-januárban az előző és következő évről, álljon itt ezek közül egy Facebook-ra vonatkozó cikk kivonata: 10 dolog, amit a Facebook-ról 2010-ben megtanulhattunk:
 

Avagy: Miért jó, ha idegen emberekkel találkozunk

„Az emberek azt mondják, hogy ma már nem fontos a fizikai jelenlét. Hogy ma már virtuális irodáink, on-line közösségeink és szociális hálóink vannak, ezért lényegtelen, hogy valójában a világ mely részében vagyunk. Ebben a kérdésben én szkeptikus vagyok. Az online közösségeknek az a tendenciája, hogy összekapcsolják, összehozzák a hasonlóan gondolkodó embereket, ami remek dolog bizonyos feladatoknál és élethelyzeteknél. Gyakran azonban szükségünk van az idegen emberektől kapott inspirációkra, azoktól az emberektől, akik kívül esnek a mi demográfiai profilunktól. És ez csak ritkán fordul elő, ha az időnk nagy részét a barátainkkal töltjük.”
 

Így fogalmazott David Bryne, és én ezzel teljes mértékben egyetértek. Egy marketing szakember számára különösen fontos, hogy találkozzon más emberekkel is, mint az ő ismeretségi köre, hogy megszólítsa az „idegeneket”, akik más életet élnek, más a motivációjuk, és más a szándékuk, törekvésük. A közösségi oldalakon ezekkel az emberekkel nem találkozol – ugyanis nem jutnak el hozzád.
Ahhoz, hogy találkozz velük, sétálnod kell az utcákon, vásárolnod kell a hagyományos üzletekben, vonattal, autóbusszal kell utaznod.
Ahhoz, hogy megértsd őket, bele kell hallgatnod néhány beszélgetésbe a szupermarketben és beszélned kell a szomszédokkal is.
(Ha mégis inkább csak online szeretnél maradni, akkor olvass más blogokat is, mint csak a marketingről és az internetről szólókat.)
 

Avagy: egy igazán hasznos évvégi tipp

Karácsony üzleti ziccer, mindenki (így ehelyt én is:) felhasználja, karácsonyi kampány, különleges promóció, ügyfélparty, ha máshogy nem, hát blogtémának... Az eddigi legjobb tippet az Etarget e-bookjában találtam:

A karácsony nemcsak egy remek üzleti lehetőség, hanem kiváló alkalom egy kiadós pihenésre. Lazítson, pihenje ki magát, és gondolkozzon el tervein. Még egy utolsó megjegyzés: Az életben vannak fontosabb dolgok is, mint az üzlet. Élvezze ki őket.

(Richard Marecek, branding szakember)

Avagy: nem kell ahhoz fotográfusnak lenned, hogy fényképezésből élhess

Sokan úgy gondolják, hogy ha érdekli őket a fényképezés, törvényszerűen fotográfussá kell válniuk ahhoz, hogy meg tudjanak élni a hobbijukból. Ha érdekli őket az írás, akkor újságírónak, írónak, vagy copywriternek kell lenniük. Ha érdekli őket a mozgókép, akkor rendezőnek vagy kameramannak kell lenniük.

Ez a megállapítás csak az internet megjelenéséig volt érvényes. A weben a fényképek, a videók és a hangok erős fegyvernek bizonyulnak minden iparágban – az összes cég ma kiadó is egyben, amelyek online tartalommal is foglalkoznak. Hasonlóan azokhoz az emberekhez, akik beszélnek ugyan angolul, mégsem válnak fordítókká, neked sem kell a megélhetéshez profi fotósnak lenned.
 
Használd ki a tehetséged, hogy másként alkoss tartalmat. Építs például szolgáltatást az olyan üzletek köré, amelyek érdekelnek – lehet, hogy rádöbbensz, a fotókon kívül értesz a kínai konyhához is. Alkoss egy e-shopot, amely wokokat árusít, fotózz kínai ételeket, amelyeket magad főzöl és ezt használd az üzlet promóciós céljaira. Alkoss egy fotóblogot, a fotókat tedd ki a Flickr oldalra, add a képeidet ingyen a főzéssel foglalkozó magazinoknak- így lassan kiépíted a márkát és az ügyfélkört.

És még a hobbiddal is eleget foglalkozhatsz.:)
 

Mint az energia, a PR sem halt meg, csak idomulnia kell az új időkhöz.

Ha PR(-jellegű) területen dolgozol, valamilyen formában biztos hogy találkoztál már ezekkel a tanácsokkal - ha nem épp te magad jutottál ezekre a tapasztalatokra.

Mégis mindig olyan finom rátalálni a hasonló gondolkozású szakikra, akik ráadásul össze is írják lelkiismeretesen, pontokba szedve, a józan parasztit.

Scott Wilder így tartja rajta a kezét a világ ütőerén.

Kedvenc gondolataim a kontroll elengedéséről, a "crowdsourcing"-ról, a "célcsoportok" meghallgatásáról, és a meglévő ügyfelekre fordítandó figyelemről szólnak.

(Via Dojcsák Dániel és SocialMediaToday)

Menedzseri tanmese az ügyfél fogalmáról:

"Az ügyfél fogalma alatt bárkit érthetünk, akinek átadjuk a saját aktivitásaink (tevékenységeink) eredményeit."

Nem az az ember, akitől pénzt veszel el.
Nem az az ember, aki telefonjaival zaklat éppen akkor, amikor éppen ebédelsz.
Ő valaki, akinek átadod a tevékenységed eredményeit.
 

Attól jó a Facebook-film, mert nem akar egyértelmű választ adni arra, h Mark Zuckerberg valóban rosszfiú-e, és mert a többi szereplőt se egyszerűsíti le jobban mint amennyire muszáj?

Attól jó a film, mert egy félmilliárd fős birodalom mitológiáját dolgozza fel, tehát nincs olyan ismerősünk, akit ne érintene egészen közelről? 

Vagy attól, hogy valódi történelmi drámát csinál egy néhány évvel ezelőtti college-sztoriból?

Esetleg az elegáns könnyedségtől, ahogy súlyos dollárkötegekkel gurigáznak alig pelyhedző zsenikék?

A zenéje miatt?

"Ez a mi időnk" - mondja Justin Timberlake, és igaza van.

Talán ezért. Nézzétek meg, ha még nem láttátok!

Avagy: hogyan tervezzünk munkát

Mi, emberi lények sokszor nagyon optimisták vagyunk, és gyakran nem tudjuk pontosan megtervezni, beosztani az időnket. Ha kiszámoltad, mennyi időt vesz igénybe az új projekt megtervezése, szorozd be kettővel. Ezt mindenképpen tedd meg, még akkor is, ha az ésszerűség ez ellen tiltakozna is, vagy ha emiatt felfordul a gyomrod. Ezzel ugyanis sokkal közelebb leszel ahhoz az időhöz, amennyit a projekttel kapcsolatban valóban eltöltesz.
Ha főnök vagy, és a beosztottak idejét kell megtervezned, szorozz néggyel. A főnöki pozícióból ugyanis sokszor hajlamosak vagyunk egyszerűsíteni a dolgokat,  és ezért sokkal kevesebb időt szánnál az adott projektre, ha azt a beosztott csinálja.
Egy weboldal átalakítása, amelyet a főnök egy hónapra tervez, és te, mint beosztott úgy látod, két hónapig fog tartani, a valóságban négy hónapig fognak húzódni a projekttel kapcsolatos munkák.
(S ha azt kérdezed, hol voltam csaknem két hónapig, akkor a válaszom, hogy egy projekten dolgoztam, amelyet előtte három hétre terveztem..:)