Az interneten olyan dolgokat lehet csinálni, amit korábban csak a valódi, nem digitalizált világban tudtunk megtenni. Kapcsolatba léphetsz a barátaiddal, új emberekkel találkozhatsz, megállapíthatod, ki kit ismer, és hogy ki milyen zenét hallgat. Népszerűsítheted a saját weboldalad, a projektjeidet, megmutathatod a fotóidat, kommentárokat főzhetsz emberek aktuális tevékenységéhez, élményeihez, megoszthatod a barátaiddal, ismerőseiddel azokat a cikkeket, amelyek tetszettek neked. Ezt a kommunikációs többletet – instant kommunikáció – néha nem éppen pozitív dolgokra is fényt derít, néha pedig mosolyra fakaszt.
(Megjegyzés a cikkhez: Ezt a beszélgetést szerb kollégáink készítették. Úgy gondoljuk, hogy megéri megosztani egyes országok között a különböző nézeteket, ezért döntöttünk úgy, hogy a szlovák, és magyar blogunkon is megjelentetjük az interjút.)
Ivan Minic a belgrádi (inkább a földalatti, mintsem a hivatalos) internetes közösség VIP tagja , Szerbia leglátogatottabb internetes fóruma, a Burek Forum elnevezésű oldal alapítója. A beszélgetésben szól az interneten fellelhető igazi és hamis barátságokról is. Arról, mint jelent „normálisnak” lenni, hogyan viszonyuljunk a Facebook-on fellelhető kapcsolatainkhoz, azokhoz, amelyeket gyakorlatilag nem is ismersz, hogyan összpontosítsunk arra, ami igazán fontos. Jelena Jovanović interjúja
Ivan, mennyi barátod van az interneten, és hol vannak ők?
Sosem volt sok barátom, sem a valós világban, sem pedig az interneten. Ha azonban a „barátság” szó értelméről beszélünk, ahogy azt a MySpace, a Facebook vagy a Twitter értelmezi, azaz röviden az ember, akit valamilyen oknál fogva személyesen is ismerek (az iskolából, a szomszédból, vagy éppen azért, mert egyszer valahol valamilyen rendezvényen mindketten részt vettünk…), akkor az ilyen batárokból valóban nagyon sok van. Minden színben és minden nagyságban – ahogy azt mondani szokás. A szerb internetes világban immár 15 éve mozgok, egyfajta webes dinoszaurusz vagyok, és ez idő alatt összegyűltek az ismerősök, barátok.
Mindig arra törekedtem, hogy csak az olyan emberekkel legyek kapcsolatban, akiknek segíteni tudok (vagy ők tudnak segíteni nekem). Ha valaki valamilyen előnyöket szerez azért, mert ismer engem, akkor szívesen kölcsönadom neki ezt a „kreditet”. De előfordul olyan is, hogy olyan valaki kér fel arra, hogy legyek a barátja, akivel állítólag már gyermekkoromtól barátok vagyunk, én viszont a valóságban nem is ismerem őt. Az ilyeneket inkább viccesnek tartom, semmint károsnak.
Mit gondolsz a hamis személyekről az interneten, a közösségi oldalakon fellelhető hamis profilokról?
Azt gondolom, hogy ez pontosan azt igazolja, hogy az embereknek nagyon sok a szabadideje, és hogy ezt a kérdést inkább kormányzati köröknek kellenek feltenni.:) Lane Gutovic (szerb színész – a fordító megjegyzése) egyszer régen azt mondta: „Valóban nagyon jó az emlékezetem, ami lehetővé teszi, hogy nagyon sokat hazudjak.” A hamis személyek, a hamis profilok többsége valójában ártatlan, nem okoz kárt, de vannak ezzel kapcsolatban komoly dolgok is. Szerencsére, egy ilyen hamis profil fenntartása, folyamatos működtetése azt is jelenti, hogy mindig ugyanolyan hangnemben kell megnyilvánulni, és erre nagyon kevés ember képes hosszú távon.
Hogyan működnek az internetes barátságok, amelyek hamis identitásokra épülnek?
Ezzel kapcsolatban számomra a legfontosabbak a gyerekek – nagyon fog kelleni figyelnünk arra, hogy éppen a közösségi portálok miatt ne okozzanak kellemetlenségeket a társadalomban. A gyerekek spontánul viselkednek, általában őszinték, és előfordul, hogy valakik ezzel visszaélnek. Örömmel tölt el, hogy mind gyakrabban beszélnek erről a témáról a társadalomban, sőt, az oktatásban is megjelenik ez a témakör. Az élet iskolája jó dolog, de jobb, ha nincsenek komoly következmények.
Nagyon népszerűek az ilyen hamis profilok a barátok között is, akik csak át akarják verni a másikat is, de láttam már néhány olyan helyzetet, amikor a vicces kedvében lévő barát mindenkit kellemetlen helyzetbe hozott, végül ő volt az, aki elsüllyedt a saját maga által vezetett hajóval.
Milyenek a következményei az ilyen aktivitásoknak, ha tudjuk, hogy jelenleg az internetes kommunikációra nem fordítanak akkora figyelmet, amekkorát kellene?
A következmények között találunk valóban kellemetleneket is, de előfordulnak vicces helyzetek is. A rosszindulatú emberek gyakran szervezett formában jelennek meg az interneten, rendezetten működnek, és ezt mi nem tudjuk sem megváltoztatni, sem eltüntetni az internetről. Ahol azonban lehetőség van a megelőzésre, az éppen az ember oldalán van, aki kezében van az, kivel milyen információkat oszt meg. Nem kell minden információt mindenkivel megosztani. Nem tartozik rájuk. Ez az egyik olyan dolog, amit a közösségi portálok világában élő emberek nem, vagy csak nagyon nehezen értenek meg. Sokszor csak akkor fogják fel, amikor valami kellemetlen dolog történik velük.
Amikor még fiatalabb voltam, gyakran el akartam terelni az emberek figyelmét, de ez nem mindig végződött jól. Éppen ezért most azt akarom megmutatni az embereknek – akik fontosak számomra, és akik nincsenek úgy otthon az internetes világ írott és íratlan szabályaiban, mint én –, hogy mi minden történhet, milyen könnyű manipulálni, és hogy milyen egyszerű néhány jól megválasztott szóval megbízni egy teljesen ismeretlen emberben.
És még egy kérdés: hogyan maradhatsz normális, ha a Facebook profilodban csaknem 1800 ismerős van? :)
Két egyszerű út létezik. Az első szempont, hogy a rendszer önmagában több lehetőséget biztosít a szűrésre, szabályozhatod azt, mi az, amit látni szeretnél, és mi az, amit nem, és fordítva, mi az, amit láthatnak a többiek, és mi az, amit nem. Lehet, valakiknek megfelel az, hogy részletekbe menősen elmeséljék az embereknek, mi minden történt velük (ma nagy divat, hogy elmeséld a „barátaidnak”, hol vagy éppen, mit csinálsz, kivel csinálod azt).
A másik lehetőség, hogy ne vessz el az információs tengerben, ne feszítsd el a „fókuszt”. Ne engedd a lényegtelen dolgoknak, a nem fontos embereknek, hogy túl sok időt raboljanak el tőled. Csak azokra összpontosíts, akik a legtöbbet adják neked. Ha megbecsülöd magad, akkor azokkal az emberekkel osztod meg az idődet, akik a legközelebb állnak hozzád.
