(A szöveget Miro Šifra egy webszövegírásról szóló, Szlovákiában tartott előadásából idézzük.)

Az iskolában minden bizonnyal a legegyszerűbb módját tanították meg nekünk annak, hogy hogyan adjunk címet egy írásnak – a cím ugyanis megnevezi, miről fog szólni a szöveg, azaz annak témáját. Sajnos, gusztustalanul becsaptak bennünket.

Nemrégiben a barátnőm a diplomamunkáján dolgozott, és megkért, hogy szerkesszem meg neki. Megpróbáltam megváltoztatni az egyes fejezetek címeit úgy, hogy azok felkeltsék az olvasók érdeklődését. A diplomamunka olvasása ugyanis olyan, mint a webes olvasás – senki, sőt, még a bizottság sem olvassa ezeket, mert nincs rá idejük. Mindenki csak átfutja, lefényképezi a szemeivel.

Megpróbáltam tehát azon a sok tíz oldalon olyan pontokat kialakítani, amelyek megállítják a szemet, hogy a címekben, alcímekben olyan információk legyenek, amelyek összefoglalják az adott fejezet legérdekesebb információit. A munka vezetője visszaküldte neki, hogy írja át. Az ő érve: az egyes fejezetekben annyi témáról ír, miért csak egyet emel ki a címhez? Próbálja meg leírni a fejezet témáját, az mindent elmond.

Hasonlóan képtelen szabályokat, mint amit a diplomamunka vezetője használt, gyakran használnak a webes cikkek címzésénél is. Ennek logikája látszólag egyértelmű: egyszerűen megnevezem a cikk témáját, és akit érdekel, az bizonyára rá fog kattintani. Gyakran e logika mögött az áll, hogy túlértékelik a téma jelentőségét, fontosságát. Azt gondolják ugyanis, hogy eléggé érdekes ahhoz, hogy „önjáró” legyen – elég, ha valaki kimondja, és az emberek azonnal ugranak a témára.

Igen, néha ez működik – de csak akkor, ha a nevezett téma éppen a társadalom egyik legfelkapottabb témája. Ha a jégkorongozóink éppen nyernek az Olimpián, bármilyen cikk érdekes és olvasott lesz, amely ezzel a témával foglalkozik. De ha ugyanebben az időben jelentetsz meg egy cikket a visszerekről, akkor nem nevezheted el úgy, hogy „Ne becsülje le a lábfájdalmakat!”. Itt ugyanis semmilyen felkiáltójel nem segít.

Ne mondj általános igazságokat – azaz olyat, amit már mindenki tud. Kerüld a közhelyeket is. Ne feledd: a jó cím okot ad: azaz elárulja, mi van abban a cikkben a lábfájdalmakról? Hogyan lehet gyógyítani? Vagy még jobban – hogyan lehet elkerülni? Mi a fontos az olvasó számára, ami még eddig nem volt kimondva? Mi az, ami meglepő? És még egyszer – csak egy dolgot.
Jaj, még a barátnőm képét ígértem. Here she is, hiding in the bushes: