A „vak férfiak és az elefánt” klasszikus tanmese, melyet a mitológiában több filozófiai áramlat is magáénak tudott. Ebben néhány férfiról beszélnek, akiknek bekötötték a szemét és olyan feladatot kaptak, hogy kizárólag érintés alapján írják le az elefántot.

A vak férfiak és az elefánt

„Azok a vak férfiak, akik közül mindnyájan meg vannak győződve arról, hogy rátaláltak az igazságra, különböző iskolák, egyházak, szekták alapítói lettek.” – mondja Buddha. Különböző világnézeteik vannak, annak ellenére, hogy a valóságban vakok maradtak, mivel képtelenek arra, hogy az egész képet lássák. Nemtörődömségük arrogáns, keményfejű emberekké alakítja őket. Mindanyian meg vannak győződve róla, hogy csakis ők ismerik az igazságot.

A technológiák világa napról napra összetettebb, és az emberek, akik ezzel dolgoznak, mind gyakrabban csak bizonyos területekre összpontosítanak. Olyannyira specializálják magukat a szakterületükön, hogy közben elvesztik azt a képességüket, hogy felismerjék az igazságot és az egész képet egyként lássák. Ugyanakkor csak a teljes és objektív kép lehet a garanciája annak, hogy jól értelmezzük a dolgokat, hogy helyes döntéseket hozzunk. A nem teljes igazság – függetlenül attól, hogy lehet benne némi igazság – azt eredményezi, hogy hibás következtetést vonunk le.

A szűk specializációnak minden bizonnyal megvan a maga előnye, de csak akkor, ha az egész részeként tekintünk rá, nem pedig egy elszigetelt elemként. Ellenkező esetben fennáll a veszélye annak, hogy korlátozottá, már-már beszűkültté válunk. A legfontosabb elem az egész sémában tehát a hatékony, zavartalan kommunikáció és a termékeny együttműködés.